ÖT
Fordította: Suzy
A Jace
és ClintO’Dell közötti szöveges üzenetekből
Clint: Tesó. WTF? Japánban vagyok, nem halott. Miért nem
szóltál nekem arról, mi folyik közted és Ginger közt?
Jace: Tagadás?
Clint: Haver.
Jace: Tudom.
Clint: *káromkodó emoji*
Jace: Ne küldj ilyen rajzos dolgokat. Mi a fasz bajod van?
Clint: Mi a fasz bajom van nekem? Te. GINGER. * sárgarépa
emoji* BABA. *baba emoji* És Ryan azt mondja, hogy ti *esküvő emoji* bármelyik
nap. Mi a kénköves pokol, ember?
Jace: Tudom. TUDOM, oké? Fejezd be az emojik idehányását.
Clint: Akkor mesélj! Magyarázd el ezt a szarvihart, hogy
legyen értelme.
Jace: Egy gyerek két szülőt érdemel. Szóval, azon vagyok,
hogy ez működjön. Apa leszek, és az apák áldozatot hoznak.
Clint: De Ginger. GINGER!
Jace: Nem segítesz.
Clint: Nem biztos, hogy próbálok.
Jace: Valakinek rohadtul kell. Vágom, egyikőtök sem volt
soha Ginger rajongója, és nem, ez nem ideális. De apa leszek. Egy olyan
gyereké, akinek valószínűleg sokkal többre lesz szüksége, mint amennyit adhatok,
de legalább megpróbálom a legjobbamat nyújtani.
Clint: Jace. Nagyszerű apa leszel.
Jace: Igen? Miért olyan biztos? Szinte minden mást elbaszok.
Kérdezd meg bármelyik „könyvklubot” a városban, és ők el fogják neked mondani, túl
sokszor cimboráltam már az ördöggel ahhoz, hogy beleilljek az előkelő
társaságba.
Clint: Szard le a pletykákat. Már nem egy ostoba tinédzser
vagy, aki a tekintély ellen ágál. Tiszteletreméltó üzlettulajdonos vagy egy kisvárosban,
ahol sokat pletykálnak. De fizeted az adókat, rendszeresen fürödsz, és
negyvenéves korod előtt elkezdesz fogselymezni.
Jace: Haver, fogselymezek. Minden nap.
Clint: Látod! Benned van ez az apa-dolog.
Jace: Tegnap még ezt gondoltam, de ma…
Clint: Mi van?
Jace: Próbálkozom. Azt akarom tenni, ami helyes, de Ginger
áthívott vacsorára és „desszertre”, és én berezeltem. Azt mondtam… Francba, le
se tudom írni.
Clint: AZT MONDTAD NEKI, HOGY FÁJ A FEJED?
Jace: Azt mondtam neki, hogy letüsszentett egy alpaka, és ez
valami olyan baktériumot hordozhat, ami rossz lehet a babának.
Clint: *sírva röhögős emoji*
Jace: Támogatást keresek, seggfej.
Clint: Bocs. Bocs. De… Tesó. EGY ALPAKA HAPCI?
Jace: Csak kiszaladt, és nem szívhattam vissza. Mondtam
neki, hogy felveszem a kapcsolatot Hope-pal, és megtudom, meddig lehetek
fertőző. És aztán letettem, mint egy kibaszott gyáva nyúl. És most úgy
dolgozok, hogy maszk van rajtam arra az esetre, ha Gingerbejönne ellenőrizni,
és mindenki megkérdezi, hogy nyári influenzám van-e, és bólintanom kell, és
érdeklődést mutatnom a házi praktikáik iránt. Mint például, hogy igyak élő
ebihalakat citromlével és mézzel összekeverve.
Clint: Ez nagyon gáz.
Jace: Tudom. Rosszabb lenne, ha az ebihalak halottak
lennének.
Clint: Nem, úgy értem a szarság Gingerrel. Simán hazudtál a
gyereked anyjának.
Jace: Hát, mi a fenét kellett volna tennem? El kell vennem
őt, ezt értem és hajlandó is vagyok, de többé már nem akarok lefeküdni vele. Szó
szerintem NEM TUDOK. Megpróbál megcsókolni, és a farkam úgy összezsugorodik,
mint egy harminc éves savanyú uborka.
Clint: *uborka emoji*
Jace: ÁLLJ.
Clint: Ezt megérdemelted. Nincs szükségem a gatya-uborkád
mentális képére.
Jace: Mi a francot fogok csinálni?
Clint: Szerzel egy felcsatolhatót a gyárból, és csak
sötétben döngeted meg?
Jace: Utállak. És mennem kell.
Clint: Várj, várj. Ma az állatmenhelyen voltál, ugye? Mert
egy pisilős elkövető vagy?
Jace: Nem, mert Chester egy pöcs. Senki sem volt a
környéken. Vizelnem kellett. És kurvára feljelentett, mert GEORGE is
nyilvánosan vizelt, és az a kukapanda nem is az én háziállatom. Komolyan, ez
nem olyan, mintha gyerekeket öltünk volna. És a bíró, aki szintén egy seggarc, kidobta
George idézését, de úgy döntött, hogy én megérdemlem a közmunkát, míg a
kukapanda nasit érdemelt. Bár lefogadom, a kis szar legalább olyan okos, mint
én. Esküszöm, elkezdett nevetni, amikor megszületett az ítélet.
Clint: Aha. Ezt mind hallottam. Egyetértek abban, hogy
George valószínűleg legyőzött téged IQ-ügyileg, de az állatmenhelyen voltál. Ma.
Ez a lényeg. Láttad Blake-et?
Jace: Futólag. Valami csicsa munkát csinált a légkondicionálóban.
Clint: Hah. Érdekes.
Jace: Mi?
Clint: Hogy érted azt, hogy „Mi?” Vak vagy?
Jace: Néha azt kívánom. Mint mikor a múlt héten besétáltam
Anyához és Apához. Korán érkeztem vacsorára, és Apa felrakta Anyát a
konyhapultra.
Clint:KÖCSÖG. Most elképzelem azt és a
gatya-uborkádat. Kösz. *hányós emoji*
Jace: Levették a befőttesüvegeket a felső polcról.
Okra savanyításhoz. Szerinted mire gondoltam?
Clint: *kés emoji* *káromkodó emoji* *szív emoji* *bohóc
emoji* *kaki emoji*
Jace: RENDBEN. Te nyertél. Mi a franc olyan „érdekes” abban,
hogy Blake a menhelyen van? Egy csomó cégnek végez kisegítő IT munkát a
városban.
Clint: Nem, nem akarod tudni. Azt is elég rossz neked látni,
hogy Ryan és Cassie szerelmes, miközben a te gatya-ubidbedöglött.
Jace: Ezt kapom, amiért nem beszéltem róluk, ugye?
Clint: Megvannak a saját problémáid. Meg fogom kérni Ryant,
hogy kémkedjen nekem Blake után, és hogy elmondja, mi a fenéért nyavalyog Hope
miatt, mintha a harmadik részmunkaidős állása lenne. Imádni fogja azt a szart. És
Ryan szeret érdeklődni mások élete iránt.
Jace: Mikor dugtál utoljára, Betty McGossip?
Clint: A te szexuális életedről beszélünk, nem az enyémről.
Jace: Tudod, mi az igazi szívás? Ha visszacsinálhatnám az
elmúlt két hónapot Gingerrel, visszaforgathatnám az időt a baba fogantatása
előttre… nem tenném. Őszintén izgatott vagyok, hogy apa leszek. Csak azt
kívánom…
Clint: Ha nem tőle lenne?
Jace: Mennem kell. Pihennem kell, hogy kirázhassam magamból
az alpaka baktériumot.
Clint: Mind azt kívánjuk, bár ne tőle lenne, de nem fogjuk
számodra annál jobban megnehezíteni, mint amilyen már most. Mögötted állunk,
Jace. Kitartás. Sikerülni fog.
Jace: Hiszel ebben vagy csak az én kedvemért mondod?
Clint: Számít?
Jace: Nem. Kösz, tesó.
Clint: Bármikor. Most menj és vedd ki a fejed a seggedből,
és sok szerencsét az ubi-pöcsöddel. *uborka emoji* *padlizsán emoji* *ökölpacsi
emoji*
HAT
Fordította: Suzy
Olivia
Amikor az anyukám halála után Savannah
megkért, hogy költözzek vele Happy Catbe segíteni neki megnyitni egy
szexjáték-gyárat, még csak a csillagtérképemmel sem kellett konzultálnom, hogy
tudjam, ez egy jó ötlet. Mit nem lehet szeretni egy olyan üzletben, ami
a szerelmet és az élvezetet népszerűsíti, annak minden gyönyörű formájában?
Plusz, Savannah volt a legjobb barátom kicsi korunk óta, amikor a mamám volt a
sminkes Van tv-sorozatában. Most ő van a legközelebb, hogy a családom legyen. Szóval
a legtermészetesebb dolog volt a világon a szülővárosába költözni, ahol az
idejét töltötte, amikor gyerekkorunkban nem a SavannahSunshine-t
forgatta.
De a gyár mostanában nehéz
időket él, és Savannahnak különösen szüksége van némi saját időre, hogy felépüljön
a szörnyű válása és az elmúlt hetek intrikái után. Majdnem annyira szükségünk
van az arculatunk átalakításra, mint amennyire arra, hogy az Önmelegítő
Síkosító visszakerüljön az üzletekbe, így új munkám van a SunshineToys-nál.
Én tartom az „Ismerj meg
minket, szeretni fogsz!” túrákat a gyárban, hogy a szkeptikusokat rajongókká
változtassuk, és a máris kialakult követőket kulisszák mögötti történetekkel örvendeztessük
meg.
Négy órára a negyedik csoportomat
fejezem be, megmutatva egy csapat atlantai idős hölgynek a dildó stúdiót és a
síkosító íztesztelő labort. Mindegyikük pasztellszínű kosztümöt visel és
virágos kalapot – azt mondták a férjeiknek, hogy egy virágkiállításra mennek
Maconbe–, és nagyszerűen érzik magukat a csintalan kirándulásukon. Ezt
mondhatom.
– Élő modelleket
használnak a dildótervekhez? – kérdezi a levendulaszínű kosztümös hölgy.
– Vagy csak néhány helyi
cukifiút? – teszi hozzá Pink Kosztüm, amitől a csoport többi tagja csipogva
felkacag.
Helyi cukifiúk…
Nagyszerű. És most elképzelem
Jace-t meztelenül a tervezőstúdióban, ahogy előrehajolok a kemény farkához, lemérem
a hosszát és a kerületét, miközben ő mindazokat a csodálatosan intim dolgokat
suttogja, amiket szeretne velem csinálni. Amitől elkezdem azon tűnődni, hogy
szeretne-e velem „komoly tudós és csintalan tesztalany”-t játszani– persze
én lennék a komoly tudós, mert a szemüveg viselése beindít – és hogy
melyik a kedvenc ízűsíkosítója.
Ne gondolj a síkosítóra. Vagy
legalábbis kezdj el beszélni róla, miközben erre gondolsz. A turisták várnak!
Megrázom magam, és elmagyarázom
a dildóformázással kapcsolatos tudományos kutatást az elbűvölt közönségemnek,
eltökélve, hogy többé nem gondolok Jace-re.
Mert Jace-re gondolni rossz.
Elkötelezte magát valaki mással,
és gyereket vár vele, engem pedig komoly energetikai eltérés fenyeget, ha nem
fejezem be a rágondolást.
További egészségtelen
fantáziálás nélkül fejezem be a túrát, aztán elhozom Princesst a kicsi
irodámból, és leviszem a Vespához. – Jót játszottál ma a fiókban?– kérdezem
tőle.
Visszacsipog rám, mindent
elmesélve nekem a kalandos szundikálásról a párnáján, az ebédeléséről, hogy
benasizta a vizestáljába esett pókot– egy kicsit sötét, de ő mindenevő és
egy vad teremtmény, és ki vagyok én, hogy ítélkezzek afelett, honnan szerzi anassolnivalóját?
–, és azt hiszem, arról is mesél, hogy megdöngette a labdát, amit
szexuális felfedezés gyanánt adtam neki. Ami jó lenne. Inkább egy labda, mint
Sir Pendleton. Ma reggel ismét kint volt a ketrecéből, és az életét
veszélyeztette azzal, hogy felmászott a könyvespolc tetejére, hogy
nem-is-olyan-édes szeretkezést folytasson a kitömött mókus lábával.
Sir Pendleton kedvesen fogadta,
de amikor eljöttünk, a bajsza ítélkezően meredt felfelé.
Remélhetőleg egy egyedül
töltött nap a házban megnyugtatta a megtépázott idegeit.
Beteszem Princesst a kosarába a
Vespa oldalkocsijában, a helyére kötöm a fején a pici kendőjét, hogy ne nagyon borzolódjanak
össze a tüskéi és elindulunk a város közepén lévő Sunshine térre. Ma van a
termelői piac napja, és majdnem kifogytam a friss mézből. Azt is remélem, hogy
összefutok Hope-pal, míg ott vagyok. Meg akarom vele beszélni Princess diétájátés
az általánostólkissé eltérő szexuális hajlamát. Úgy értem, a szerelem az
szerelem és ennyi, de ha belebolondul egy mókusba, sokkal kényelmesebbnek
érezném, ha az életben lenne.
Egy tömbbel később, hogy
elhagytuk a gyárat, ismerős bőséges vörös fürtöket veszek észre kilépni egy
orvosi rendelőből, és rémület szaggatja szét a szívemet.
Ez Ginger.
Egy szülésznői rendelőből
lépett ki, a cégtáblára vetett gyors pillantásból ítélve.
Valószínűleg ellenőrizték a
babáját.
Jace
babáját.
Szipogás…
– Fogadd el és engedd el – suttogom
magamnak. – Te egy folyó vagy, állandó mozgásban, hagyd magad mögött a
múltat.
Ginger összehúzott szemekkel
néz, egyenesen rám. Az aurájából hegyes tüskeként válaszul érkező gyűlölet
olyan intenzív, hogy irányt változtatok balra, kilendülve a szembejövő
forgalomba. Gyorsan összekapom magam, a vezetésre koncentrálok, miközben a szembejövő
autó vezetője dudál és kiabál valamit, amit nem értek a nyitott ablakon
keresztül, de a szívem a torkomban van, és az anyai ösztöneim sikoltanak, hogy
Princess meg is sérülhetett volna.
Jobban meg kellett volna
rémülnöm attól, milyen közel álltam ahhoz, hogy egy Cadillac megöljön, de
Ginger vibráló dühe majdnem olyan ijesztő volt. Ha nem tudnám jobban, azt
hinném, hogy szeretne élve megnyúzni. Vagy rosszabbat.
De valószínűleg én olvasok benne
rosszul, kivetítve a saját szorongásomat az ő energiamezőjére vagy valami. Mert
miközben ő és Jace nem illenek össze, Happy Catben mindenki szereti Gingert. Ő
egy óvónő,és az óvónők eredendően képtelenek a gonoszságra. És látszólag
ő jóféle. Saját készítésű gyurmát csinál benne csillámmalés mindennel.
– Szeretnék némi csillámos
gyurmát – suttogom Princessnek. – Vagy egy egyhetes, minden költséget
fizetett utat meditációs elvonulásra. Nagy szükségem van egy kis Zenre.
Princess együttérző egyetértéssel
fúj, a fejkendője lobog a szélben. Mintha ő is hasznát venné egy egész
hetesmeditációs elvonulásnak.
Amikor megérkezünk a térre,
beteszem a sünimet egy pici bébihevederbe, amit kifejezetten neki csináltam – a
bélésbe varrt feketeturmalinszilánkokkal kiegészítve, hogy segítsen nekimegőrizni
a nyugalmát a nyilvános találkozások által kiváltott esetleges rémület alatt – és
felveszem a legnagyobb napszemüvegemet.
Nem voltam a termelői vásáron a
jégkása-incidens óta és próbálok inkognitóban maradni.
Azt is remélem, hogy a szemüveg
lecsendesíti a külső összpontosítást, segítve ezzel megnyitni a harmadik
szememet, kiszabadítani a hatodik csakrámat, az intuíció kapuját. Vagy
legalábbis távol tart attól, hogy folyton a szexre gondoljak.
Rossz gyökércsakra. Nagyon,
nagyon rossz…
Alig teszek egy lépést a téren,
amikor George kacsázik át előttem szivárványos fodorral a nyaka körül,és egy
sárgára festett tekebábúval a hóna alatt. Felpillant rám, szemügyre veszi a hevederemet.
Úgy néz ki, mint aki köszönni akar Princessnek, de mielőtt letérdelnék, hogy
szemtől szembe kerüljenek egymással, tüsszentek – erősen, gyors
egymásutánban – amitől George elszalad, hogy elbújjon a legközelebbi
szemetes mögött.
Princess aggodalmasan cincog.
– Jól vagyok – biztosítom
egy szipogással, miközben George bedobja a tekebábút a szemetesbe. – Jó
fiú vagy, George. Folytasd a szemétszedést – teszem hozzá. Mert ez
normális. A tekebábú nem tipikus szemét, de ez Happy Cat, és a tekebábú jobb,
mint a dildók, amiket néhány hete szétszórtak a téren.
Azon a sorsdöntő napon, amikor
először láttam Jace-t azóta, hogy megtudtam, Ginger gyereket vár tőle…
Amikor magamra kellett öltenem
a bátor, nem lesújtott arcomat, és tettetni, hogy nincs semmi baj, miközben
összefogtunk, hogy rendbe hozzuk a kisvárosunkat. Még akkor is, ha a szívemben
olyan mély fájdalom volt, amit semmilyen dildó okozta öröm se tudna elűzni.
Megint tüsszentek.
Talán Hope-nak igaza van, és
valami szezonális allergiám van. Keresnem kell valami homeopátiás gyógymódot.
MaudHutchins, a pékségből,
integet felém, ahogy átcikázok a standok között. Megállok köszönni és
megkérdezni, hogy neki és Gerardnak szüksége van-e még mintákra a gyárból, de
nem állok túl közel, annak esélye miatt, hogy beteg vagyok, nem pedig csak
szezonális érintettségem van.
– Még mindig azon
dolgozom, hogy kipróbálja az első mintát – suttogja –, de haladok. – Lepillant,
a tekintete ellágyul. – Ez a sündisznó, amit találtál? Hogy van szegényke?
– Még mindig traumatizált
kicsit, mert elhagyták. – Lemosolygok Princessre, finoman megsimogatom a
fejét. – De kristályterápiávaldolgozunk a bizalmi problémáin, és egy levendulás
diffúzorral, amit a ketrece mellé teszek a délelőtti szunyókálása alatt. A
sünök természetüknél fogva éjszakai állatok, de ő a nappali és az éjszakai
világot bajnokként hidalja át.
– Hát, ő egy szerencsés
lány, hogy ott vagy neki segíteni. Kenyeret? Gerard sütötte ma reggel.
Megbeszéljük, melyik vekni
illik a csicseriborsó salátához, amit vacsorára készítek,veszek egy kovászos cipót,
és elindulok a mézes pult felé, hogy négylépésnyire Maud standjától megálljak.
Jace itt van. Érzékelem a
jelenlétét, érzem az auráját a levegőben még mielőtt megfordulva észreveszem őt
a tér közepén álló piknikbódéban dolgozva néhány tucat méterrel arrébb.
Szűk, szürke pólóban, kifakult
farmerben és munkásbakancsban a teste az emberi tökéletesség elbűvölő temploma – erős
és hozzáértő, akár italokat szolgál fel, kerítésoszlopokat ver le, vagy valami
olyan hétköznapi dolgot csinál, mint egy villanykörte kicserélése. És a morcos
csapos külső mögött hatalmas szívet rejteget. Chester azért él, hogy elmondja
nekem, hányszor volt letartóztatva Jace, de én tudom, hogy Jace egyike a
jófiúknak.
A törvények nem mindig helyesek,
és az ember követ el hibákat, de nem a hibák határozzák meg, kik vagyunk.
Miért nem látja a város többi
része, hogy milyen csodálatos ember ő?
– Hány csapos kell egy
villanykörte kicseréléséhez? – Cassie bukkan fel mellettem, amitől olyan
magasra ugrom, hogy a lábaim gyakorlatilag elhagyják a talajt.
Gyorsan összeszedem magam, és
mosolyt erőltetek az ajkaimra. – Meditáltam.
– Jace-ről?
– Az égről– füllentek.
Semmi jó nem származik abból, ha Cassie megtudja, hogy nem tudok nem gondolni
Jace-re, és nekem abba kell hagynom a Jace-re gondolást.
– Jól vagy? – kérdezi,
aggodalom színezi el a szemüvege mögötti barna szemeit.
– Én..– Elkezdem
mondani, hogy remekül, de egy hatalmas tüsszentéstől elakad a szavam.
Az emberek szétszélednek
körülöttem, fedezéket keresve, kivéve Ruthie Mayt, aki egy csomag
papírzsebkendővel rohan oda.– Szegénykém. Nyári nátha?
– Nem, nem hiszem – tüsszentek
megint.
– Néha a napfénytől
tüsszögök– csacsogjaRuthie May. – Gyere. Ülj le a piknikbódéba. Ó! A
minap az állatmenhelyen dolgoztál, ugye? Te is elkaptad ugyanazt, amit Jace?
– Jace el… haapci!
– Elkapott valamit az
alpakától – erősíti meg Ruthie May. – Gingermindent elmesélt nekem.
Különleges vacsorát készített Jace-nek, de ő nem tudott elmenni, mert nem
akarta megfertőzni a babát. – Elragadtatottan tapsol. – Annyira
izgatott vagyok a baba miatt! Két olyan szülővel annyira édes cukorfalat lesz. Bár
Jace-nek dolgoznia kell azon, hogy távol maradjon a bajtól, nem? De szerintem
majd magára talál.
Cassie a szemeit forgatja.
– Már magára talált,
amennyire ezt meg tudom mondani – mondja, de Ruthie May úgy bólint, hogy
világossá válik, nem igazán figyel oda, ahogy a bódéhoz húz.
– Így ni. Csüccs. – Gyakorlatilag
lelök a piknikasztal padjára. – Így jobb?
Olyan közel ülök a helyhez,
ahol Jace egy másik asztalon állva egy villanykörtét csavar a plafonba, hogy
érzem a melegségét annak, ahogy az energiamezője flörtöl az enyémmel. Felénk
bólint, a tekintetünk összekapcsolódik, a melleim felívelnek, mintha a holdat
imádnák, miközben az egész testem elkezd bizseregni. Ha most megérinteném, egész
biztos vagyok abban, hogy a vonzalom láthatószikráit alkotnánk meg.
Ez nem jó. Egyáltalán
nem.
– Szia, Jace – mondja
Cassie. – Kösz, hogy kijavítod. A legutóbbi dildó-labda verseny óta ki
volt égve. Tinik – jók a dolgok összetörésében, de nem olyan jók a
helyrehozásukban.
– Persze. – Megint
bólint, aztán visszatér a bütyköléshez, miközben olyan erős szexuális vibrálást
bocsát ki, hogy a pulzusom veszélyes helyeken kezd el lüktetni. Princess
válaszul vinnyogva vonaglik a hordozójában a mellkasomnál, egyértelműen
érzékeny a felfokozott lelkiállapotomra.
Két további perc, és
valószínűleg mindketten megdöngetjük valaki lábát. Nem maradhatok itt. Ki kell
jutnom innen.– Vennem kell mé-mé-haapci!
– Mézet? – kérdezi
Cassie.
Bólintok.
– Lóhere, savanyúfa vagy
tupelo[1]?
– Igen. Ezek mind.– Megtörlöm
az orrom egy zsebkendővel, amit Ruthie May ad.
– Te csak ülj itt és én
megszerzem neked a mézeket, kedvesem– mondja Ruthie May.
Cassie enyhe mosollyal az
ajkain nézi, ahogy az idősebb nő elmegy. – Szükséged van még valamire? – kérdezi.
Megrázom a fejem. – Én is elhozhatnám
a saját mézemet.
– Tudom, de Ruthie May
imád segíteni. – Megszorítja a vállam, és beszélni készül, de valami
mögöttem felkelti a figyelmét, és az egész arca felragyog.
– Menj csak, rendben
leszek – mondom neki. Nem kell átnéznem a vállam fölött, hogy tudjam, Ryan
itt van, vagy hogy ő is úgy ragyog, mint a reménytelen szerelmesek tudnak
ragyogni, éppenmint az asszonya. – Adj egy nagy ölelést és egy csókot az
emberednek, és köszönj neki a nevemben.
– Rendben, de ha nem
leszel jobban hamarosan, hívjál fel– mondja.
Válasz helyett bólintok, és
sikerül visszatartanom a tüsszentést, amíg el nem szaladt üdvözölni Ryant.
Amikor végzem, leveszem a
szemüvegemet, hogy kitöröljem a könnyeket a szemeimből és lenézek, hogy
ellenőrizzem Princesst, ám rögtön rájövök, valami baj van.
Nagyon nagy baj.
A hordozó egyik szíja
elszakadt. A heveder üres.
És fogalmam sincs, hová
tűnhetett a sünim.
Köszönöm szépen!❤️❤️❤️
VálaszTörlés❤️❤️❤️
VálaszTörlésKöszönöm szépen
VálaszTörlés