17.-18. Fejezet

 

TIZENHÉT

 

 

 

 

  

Üzenet váltás az O'Dell testvérek között

 

 

 

Fordította: SkyBright

 

Blake: Clint, ember, jobb, ha ébren vagy, mert szükségünk van a véleményedre. Most.

Clint: Miért?

Blake: Jace-nek el kell vennie Gingert, igen vagy nem?

Clint: Mi a fasz? MA ESTE? Nem. Határozottan nem.

Ryan: TÉVES. Fel kell vállalnia, és helyesen kell cselekednie.

Blake: A "helyes dolog" az, hogy gondoskodik a babáról, nem pedig az, hogy egy mérgező, szerelem nélküli házasságra kárhoztatja magát.

Jace: *padlizsán emoji* *padlizsán emoji* *röhögő emoji* *hóhér emoji*

Clint: Miért használ Jace emojikat? Utálja az emojikat.

Blake: Jace a Hátsó Ajtóban van és részeg. Ryan megpróbálja rávenni, hogy vegye el Gingert. Én meg próbálom itt lebeszélni róla.

Jace: Padlizsán farok. HAHAHAHA. A padlizsán farkam eltört. *padlizsán emoji*

Clint: Nem házasodhat meg, ha szarul néz ki.

Ryan: Nem mondom, hogy nagy rajongója vagyok Gingernek, de Jace-nek szüksége van némi jogi védelemre. Elmondta, hogy a nő azzal fenyegetőzött, hogy elszökik, és nem engedi, hogy lássa a babát. El kell vennie, akár részeg, akár nem.

Blake: Lószart. Erre vannak a zsaruk.

Ryan: Ebben a városban? Seggfej Chester, aki az ügyén dolgozna?

Clint: Komolyan egy bárban ültök, és SMS-t írtok nekem, ahelyett, hogy beszélnétek egymással?

Jace: *bilincs emoji* *sárkány emoji* *szív emoji* *szivárvány emoji*

Blake: Hát, igen. Úgy értem, így kapunk emojikat a Szerelmes Fiútól.

Ryan: Végeztem a vitával. Jace-nek meg kell házasodnia. Vége a történetnek. Kurvára nem tetszik, de ez az egyetlen lehetőség.

Jace: *sajt emoji* *fing emoji* *tüsszentés emoji* HAHAHAHAHA az életem kacsa.Kacsák. KACSÁK! Miért nem engedi, hogy kacsákat írjak?!

Blake: Így nem házasodhat meg.

Clint: Jace. Haver. Ha ilyen részeg vagy, nem házasodhatsz meg.

Jace: *oliva emoji* *padlizsán emoji* *mókus emoji* *tüsszentés emoji*

Ryan: Egyetértek, hogy ideálisabb lenne, ha nem lenne ennyire elkapkodva, de nincs időnk arra, hogy megvitassuk. Most kell eljutnunk a szertartásra.

Blake: Gyerünk, Clint. Mondd meg neki, hogy téved.

Clint: Baszd meg. Nem tetszik, de nem téved. Jace-nek jogi igényt kell támasztania a gyerekre, ha azzal fenyegetőzik, hogy elszökik.

Ryan: Látod? Kettő az egy ellen. És meg is csináljuk.

Blake: Te most szórakozol velem, baszd meg? Állj ki a szerelemért, ember. Mit tennél, hogy ha valami fickó kényszerítené Cassie-t, hogy menjen hozzá, mert felcsinálta?

Ryan: Nos, ott van az a tény, hogy A FÉRFIAK NEM TUDNAK GYEREKET SZÜLNI. És ez miféle szar érv?

Blake: Jézusom. Olyan rossz vagy, mint Hope.

Clint: Haver. Várj a sorodra. Előbb Jace-t kell kiházasítanunk.

Blake: Mi a fasz?

Ryan: Hehe. Szép volt. Akarod, hogy csináljunk egy videóhívást, hogy megnézhesd a ceremóniát?

Clin: A pokolba is, dehogy. Azt mondtam, hogy meg kell házasodnia. Nem azt mondtam, hogy meg akarom nézni.

Jace: SEGGFEJEK. Ó, érzem a fa szagát!

Blake: Clint, ez a "még mindig tudok olvasni" volt. Amióta ő nem tud ÍRNI.

Clint: Jace, meg akarsz házasodni? Neked van szavazati jogod.

Ryan: Gondolkodik.

Blake: Ha gondolkodnia kell, akkor nem kéne megtennie. A házasság a szerelemről és az elkötelezettségről szól, és arról, hogy a kibaszott kétségek árnyéka nélkül tudod, hogy helyesen cselekszel.

Clint: Köszönöm, Blake professzor, ezt a szem feltáró pillanatot. Jace, haver, akarsz telefonálni?

Jace: *gyűrű emoji* *pezsgő emoji* *menyasszony emoji* *oliva emoji*

Blake: Kérsz egy martinit a menekülő kocsidhoz?

Ryan: POFA BE. Megházasodik, és MINDEGYIKÜNK ott lesz, hogy segítsünk neki, bármi is következik utána. Megértetted?

Blake: Néha sajnálom, hogy ennyi zsarolóanyagod van ellenem.

Ryan: BASSZA MEG. A szertartás hét perc múlva lesz. Elmegyünk innen. Clint, hívj fel, ha meg akarod nézni.

Clint: Később megnézhetem? Miután berúgtam? Itt még reggel van.

 

Három perccel később...

Clint: Halló? Ti seggfejek még mindig ott vagytok?

 

Két perccel később...

Clint: Fasza.... Sok szerencsét, Jace.

TIZENNYOLC

 

 

 

Jace

 

 

 

Fordította: SkyBright

 

A házasságkötés nem is olyan rossz. Nekem csuklásom van, úgyhogy az jó móka.

Vigyorgok.

Olivia is csuklott aznap este, amikor beleszerettem.

Nagyon szeretem Oliviát. Annyira örülök, hogy összeházasodunk...

Ginger arca úszik be a képbe a szőnyeg hátulján, amit valaki a templom előtti fűre terített – emlékeztetve engem, hogy nem Oliviát veszem feleségül –, és a mosolyom olyan lankadt lesz, mint a padlizsán farkam.

Hiányzik az uborka farkam. Egy nagy uborka. Friss. Kemény. Magabiztos.

Az a fajta, amivel kék szalagot lehet nyerni a vásáron.

Újra egy kék szalagos uborka farkat akarok. Jó farkat. Nyerd meg azt a díjat.

Azt a díjat az égben.

Hátrahajtom a fejem, és felfelé bámulok. Ah, az a kék, kék égbolt. Olyan szép, mint Olivia szeme.

Ha már el kell mennem a saját temetésemre, legalább addig megyek, amíg süt a nap, mielőtt a vihar szelét érezném. Az orrom felismeri a nyári vihart, még akkor is, ha részeg az orrom.

És az orrom tönkrement, majdnem annyira, mint az agyam.

A holnapi nap nem lesz szép.

De most már szép! Szép odakint. Szép boltíves izé virágokkal a fejem felett. Csinos prédikátor haver. Szép fényes kopasz fej. Ő fogja levezényelni ezt a temetést.

Esküvő.

Nem temetés.

Hány felest ittam?

Kell még egy. Mindenképpen még egyet.

Anyám sír az első sorban, hallom, bár próbál csendben maradni.

Temetés?

Nem. Esküvő. Meg fogok házasodni.

Amíg részeg vagyok.

Ginger azt akarja, hogy lefeküdjek vele, ami gondot fog okozni, mivel biztos vagyok benne, hogy a Viagrát a bárban hagytam.

– Meg akarod csinálni, haver? –  kérdezi egy halk hang.

Hűha. Ryan mellettem van. Ó, Ryan. Imádom azt a köcsögöt. Olyan nekem, mintha a második apám lenne, mindannyiunknak, tényleg. Mindig tudja, mit kell tennem. Ő segített megnyitni a báromat. Aláírta a gyapjúszövetet.

Magamban kuncogok.

Bérleti szerződést. Nem a gyapjút.

– Jace? – Ryan motyogja.

Ginger a fűben felállított székek közötti szőnyegen lebeg a kis virágemberek seregén. Három lába van. Ez furcsa.

Az egyik biztos a babáé.

Istenem... a baba.

– Francba, apa leszek! – mondom Ryannek.

A csinos prédikátor srác ráncos arca még ráncosabb lesz. – Mr. O'Dell, Ön részeg?

– Nem…– mondom neki. –  Semmi részegség. Egyáltalán.

– Ideges– mondja Ryan. –  És mindig így bűzlik, amikor izzad.

Blake köhög valamit Ryan mögül. Mintha valami baromság lenne.

Még jó, hogy a templomon kívül vagyunk. Különben villámcsapás érte volna. Vagy talán engem is villámcsapás érne, amiért a rossz lányt veszem el.

Mert ő határozottan Ginger, és nem az én Livem. Ginger, fehér, bolyhos ruhában, mély dekoltázzsal. Mély dekoltázzsal. Három dekoltázzsal.

A virágszirmok serege megáll mellettem, azarcán olyan hatalmas a mosoly, amitől úgy forog a gyomrom, mintha valaki egy döglött halat csapott volna hozzá.

Úgy érzem, hogy énekelnem kell, egy country dalt, amit a fejemben komponálok, ami így szól: Régen szerettem őt, de szeretett flörtölni, és amíg én szerettem őt, ő úgy bánt velem, mint a mocsokkal. Most Oliviába vagyok szerelmes, de Ginger az én gyerekemet várja, és ezért elveszem feleségül, mert ez az, amit én mondok és kész.

– Drága összezavarodottak–  mondja a prédikátor, és én kuncogok, mert nem ez a szöveg.

Basszus, izzad a hajam?

Azt hiszem, izzad a hajam.

A hajam izzad, és a fülem is eltört. Vagy hiányzik.

Mi van, ha a fülemet is a bárban hagytam? Az esküvői képek kurva furán fognak kinézni, az biztos.

Ginger megfogja a kezem. – Annyira boldog vagyok, Jacey. Olyan jók leszünk együtt– suttogja.

Nagyon örülök, hogy ez csak egy rossz álom.

Kivéve, hogy szuper valóságosnak érzem. És egy szúnyog van a kezemen, ami épp most csípett meg, és az fájt. Elkergetem, és Ginger arca elkomorul.

Anyám még jobban zokog.

– Jaaaaaaaaccccccccceeeeee! – kiáltja valaki. – Áááááállllljjj!

A hívás tüsszentések sorozatával ér véget.

Ez...

Megfordulok, a templom felé hunyorgok.

Szőke haja egy gyönyörű nő mögött lobog, aki oldalkocsis motoron ül.

– Mi a fene? – sziszegGinger, és hirtelen már nem is érzem magam olyan részegnek.

Nem, ha részeg lennék, akkor nem érezném, ahogy a rettegés hideg nyálkája körbetekeredik a mellkasom körül, és végig kúszik a bőrömön, pont ott kezdve, ahol Ginger a csuklómba kapaszkodik.

– Ne csináld! – kiabálOlivia. – Nem teheted!

– Jacey, ugye nem hagyod, hogy tönkretegye az esküvőnk napját?– suttogjaGinger nagy szemekkel és rémülten, csakhogy... nem.

Inkább... kiszámítottak.

Mintha azt akarná, hogy azt higgyem, retteg attól, hogy tönkreteszi az esküvőnk napját.

Az esküvőnk napját.

Esküvő.

Házasság.

Nem tudok megházasodni.

Komolyan nem tudok megházasodni. Belehalnék. Talán nem azonnal, de végül, apránként, a napi árulások egyre csak gyűlnek, míg végül az életem nem lesz más, mint egy hazugság.

De én nem akarok hazudni. Az igazat akarom mondani, és az igazság Olivia. Olivia, aki a templomtól a Vespájával a füvön pattogva jön felénk, időnként tüsszentve. Az emberek levegő után kapkodnak, és sikoltoznak.

Ryan a vállamra teszi a kezét. – Mi a... –  kezdi, de Olivia megpördíti a Vespáját köztem és a szüleim között az első sorban, és rövidre zárja a köztünk lévő oldalkocsival.

Rám néz, aztán Gingerre, szép szemeit valóságos rémület homályosítja el. Amikor újra rám néz, nem áll meg.

– Nem veheted feleségül! – odanyúl, és megrántja a karomat, én pedig elesem.

Belebukom az oldalkocsiba, aztán az elindul vissza a folyosón, amelyen Ginger az imént lépkedett. Elvisz engem.

Megment engem.

Ezért később még pokolian meg kell fizetnem.

De most nem megyek sehova. Meghúzom magam, és kitartok az úton.